Tiszakarád, 1935.okt.1.-én.-
Szép kis Sára Pulyám!
Még csak most tudok időt szakitani az irásrá, mert tegnap feküdtem azzal a lábamon már Nálatok kezdődő mérges pattanással.-Ugy jártam vele, mint Te a nyakaddal. Én ugyan nem kapartam el,de eldörzsolte a nadrág. Most is lázas vagyok, annyira fáj.
De semmi. Ez meggyógyul,de a lelkem mindig fájt volna,ha Vasárnap nem az történik velünk,mint ami történt.Kimondhatatlanul boldog vagyok,mert érzem,hogy szeretsz.És légy nyugodt. Életemnek nem lesz ezentul más feladata,minthogy Téged boldoggá tegyelek.
Igy csak bátran indulj el velem. Én erősnek érzem magamat arra,hogy mindennapi kenyerünket,bárhol és bármilyen körülmények között is megkeressem.Attól se félj,hogy Karádon veszünk egy-két évig jó lesz itt, amig valahogy össze szedjük a szükségeseket,aztán megyünk.
És a mi boldogságunkat – hiszem – nem az anyagiak fogják jelenteni, hanem az,hogy ujról-ujra meg tudjuk majd egymást hódítani mély erkölcsi erőkkel.Te el sem tudod képzelni menynyit változtam én, mióta szeretlek.Te éretted feláldoznám az életemet is.Láthattad most is.Azért,hogy Neked ne okozzak rossz napokat,képes lettem volna félre állani az utadból.Pedig az lelkileg a halálomat jelentette volna.
Sárikám,most is igyekeznem kell a levéllel,mert a kis malac még nincs becsomagolva és 5 óra után már nem veszik fel. Csak arra kérlek,írj sokat és minél előbb.A következő levelem hosszabb lesz és abban megirom,mikor tudok megint bemenni Ujhelybe.Igy is lélekben és gondolatban mindig Veled
a Te rossz: Mefisztód.
A szövegeket eredeti változatában [csak a nevek helyett használtunk rövidítéseket] közöltük, így a stilisztikáért, és a helyesírásért nem vállalunk felelősséget. A feltöltött levélmásolat címzettje, és a képen szereplő hölgy, nem azonosak. Csak a tartalomhoz próbáltunk társítani képi világot archívumunkból.
* A feltöltött felvétel megvásárolható a Poszterház oldalán.
