Poszterház | Minden ami poszterPoszter | Plakát | Lakás-, és iroda dekoráció.

Bort iszik az nem is vizet, sörért csak a német fizet! Mint a magyar gasztronómiában mindennek, a fröccsnek is történelme van.

Történelmi tény, hogy a tanár-feltaláló Jedlik Ányos akit többek között az inga és a dinamó atyjának tekintünk, sok más remek ötlete mellett a fröccskészítést is forradalmasította. Jedlik 1829-ben publikálta a téma szempontjából oly fontos művét a szódavíz-gyártásról és a szódáspalackról, amellyel megalapozta a jó fröccs készítésének egyik nemes alapanyagát: a szódavizet.

Hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról a tényről, hogy Vörösmarty Mihály nevéhez köthetjük a világ első fröccsét is… A történet szerint Vörösmarty és Jedlik Ányos Fáy András fóti pincéjében borozgatva, Jedlik szódájával felspriccelt borát kóstolva jegyezte meg: “-Spritzer? Túl németes. Legyen inkább fröccs!” – s azzal ajkához emelte a habzó bort. Mögötte ott állt Jedlik félszeg mosollyal arcán: kezében ott pihent az első szódás üveg.”

Régente a sörözőkben, kocsmákban, falatozókban a szomjas ember sorba állt. Sorba állt a deszkapalánkkal körülvett dobogón trónoló pénztárosnőnél, kért egy pikoló sört, kifizette, kapott egy kis cédulát a kifizetett italáról. Majd újból sorba állt a söntésnél, ha sorra került, átnyújtotta a cédulkáját a csaposnak, aki azt egy deszkadarabból kiálló szögre tűzte. Megkapva italát elvonulhatott egy neki tetsző (tisztaságú, társaságú) magas, állóasztalhoz, és ezután már csak a szomjoltás következett. Ha kevésnek érezte a mennyiséget, vagy mást akart megkóstolni: kezdhette elölről a pénztárostól…

* A feltöltött felvételek beállíthatóak monitor háttérképként, a CCG Fotóstúdió tulajdona és megvásárolhatóak a Poszterház oldalán.

A kávé [főnév]: egyrészt a kávécserje nevű örökzöld növény termésének, a kávébabnak a feldolgozott magja, másrészt az ebből készített kesernyés ízű, élénkítő hatású ital. A kávé fő hatóanyaga a koffein, de ma már létezik olyan egészséges kávé is, amely a koffein káros mellékhatása nélkül is élénkít. A kávé szó eredetének megfejtésére két megoldás is kínálkozik. Az elterjedtebb vélemény szerint egy etiópiai vidék, Kaffa nevéből származik, ahonnan a kávét Jemenbe szállították. A másik lehetőség az arab kahwa (قهوة) szó – amelyből a mi kávé szavunk ered –, ez azonban eredetileg bort jelentett, s csak később vitték át a megnevezést a fekete italra (a fekete leves sohasem jelentett fekete kávét). A 16. században már az egész arab világban a főzött, élénkítő hatású italt jelentette.

Miért? Mert finom és mert olyan jó reggel, mielőtt elkezdődik a nap egy kicsit kapaszkodni a bögre fülébe. Nézni ahogy elindul a városban az élet. Arról nem is beszélve, hogy a darált kávé semmihez sem hasonlítható illata milyen üdítően hat ránk, mikor átjárja testünket. Én a sok kávécsoda izgató látványa és ízvilága ellenére megmaradtam a jól bevált reggeli habos tejeskávémnál. Bögrével a kezemben leülök a konyhában – ilyenkor még a rádiót sem kapcsolom be – és minden porcikámmal az első kortyra készülök. Kortyolok. Utána elönt az a jól ismert elégedettség érzés. Na, most már jöhet a krónika és az időjárás jelentés. Indulhat a nap.

[1] [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] [9] [10] [11]

* A feltöltött felvételek beállíthatóak monitor háttérképként, a CCG Fotóstúdió készítette és megvásárolhatóak a Poszterház oldalán.

Valahogy mindig jó hatással van rám, ha lemegyek a pincébe. Persze nem akármilyen pincébe. Azok a pincék vannak rám gyógyító hatással, melyekben nézzen bármerre is az ember csupa boroshordót lát. Ahogy haladok lefelé a lépcsőn érzem, hogy egyre jobban kisimulnak az idegeim. Hátam mögött hagyom a világ zaját és a lelkem készülődik a látvány befogadására.Az utolsó lépcsőfok után, mikor már a teljes pincét láthatom elém tárul a festői kép. Penészes falak, régi és új hordók, lopók, poharak, gyertyacsonkok.

Az idei szüret kicsit hűvös, de a lelkesedés töretlen. A lepréselt szőlők már a hordókban várják az újjászületést.

A bor. A bor nem csupán ital, hanem életszemlélet. Mi lehet jobb annál, mint amikor az ember csendben elüldögél az első pohár borral a pincében. Ez az egyetlen hely, ahol sikerül kicsit kívülről látni az eseményeket. Egy-egy ilyen délután hatására sokkal elnézőbb vagyok embertársaimhoz. Akik azt mondják, hogy az alkohol rombol, azok nem tudják, milyen sokat köszönhetnek ezeknek a pincéknek. Bárcsak mindenkinek lehetne egy-egy pincéje…

* A feltöltött felvételek beállíthatóak monitor háttérképként, a CCG Fotóstúdió készítette és megvásárolhatóak a Poszterház oldalán.