Világítási elvünk legyen a „kevesebb mindig a több”, vagyis koncentráció a lényegre. Ez érvényes a lágy világításra ugyanúgy, mint a fényfoltokkal látványossá tett felvételekre. A stúdióban elég egy-két fényforrás és egy-két derítőlap vagy néger használata. A vertikum egy főfény, egy kontraszt csökkentő, és bonyolultabb világításoknál esetén egy-két a háttér és kontúrfény. A felvételek hangsúlya legyen az érzékiségen, a kifinomult forma-fény-kontúr-környezet visszaadásán. Az érzékiség mind a glamour, mind az akt esetén fontos. Ugyanakkor kerüljük a közönséges és kínos fotókat! Koncentráljunk a forma, a mozdulat és a világítás harmóniájára, amely a test szépségét (akt), vagy a vonzó nőt (glamour) kiemeli. Viszonylag egyszerű eszközökkel lehet a fotóstúdióban vagy bármely lakásban romantikus vagy erotikus felvételeket készíteni.

A felvételek többsége – még a digitális világban is – hagyományosan az objektív ábrázolású, figurálisan erős hatású, fekete-fehér fotó eljárásban készül. A színes felvétel szubjektív hatású az emberekre, mivel az érzelemre hat első sorban, és csak másodsorban az értelemre. A fotográfusnak az érzelem érintése miatt, és a kívánt cél elérésére, vagy a nem kívánt mellőzésére a színek szubjektív pszichológiai hatását ismernie kell. A meztelen test a képzőművészetben és a fotográfiában egyaránt az erotikát sugározza, ami genetikailag kódolt. Ez akkor is igaz, ha egy művész a rajzeszközeivel csak tanulmányozza az emberi testet. A képzőművészetben a rajztanulmány határvonalának megítélése, hogy az dokumentatív, erotikus vagy pornográf jellegű, egyértelmű, a fotográfiában ezt nehezebb megállapítani.

Az aktfotográfia – a portré mellett – a fotográfia magasiskolája. A technikai tudás, a fény szakszerű alkalmazása, a fotográfus és a modell közti kommunikáció a siker kulcsa. Aktfotográfiának nevezzük azt a művészi műfaját a fotográfiának, melynek témája a meztelen (egészében) vagy félmeztelen (részleteiben) emberi test. A fotográfus a képzőművészetben hagyományosan alkalmazott meztelenséget a fotográfia eszközeivel valósítja meg.

A felvétel lehet értékítélet nélküli puszta leképezés, dokumentáció, a modell mint objektum. Lehet értékelés jellegű, melynek segítségével az ember és a test szépségéről, erotikus kisugárzásáról szeretnénk üzenni, mint misztikus „isteni” alkotásról. A véletlenszerűen, spontán módon készített, riport jellegű fotó nem éri el azt a kifinomult, átgondolt hatást, amelyik oly jellegzetes az aktfotóra. Az aktfotó egy többnyire átgondolt és megrendezett (műtermi) felvétel, amely türelmet és időt igényel.

A szépség idealizálása miatt az aktfotográfia a fiatalság elsőbbsége, de létezik a művészi aktfotográfia olyan változata is, ahol éppen a mulandóság áll az üzenet központjában. Modern társadalmakban az aktfotográfia lehet kifejezése egy humanista beállítottságú, szellemi-kulturális tartásnak, amelyet a hagyományos képzőművészet táplál.

Az aktot, ami az emberi testről készül napjainkban leginkább fotósorozatokon jeleníttetik meg, míg régebbi korokban a fényképezőgép hiányában festményeken ábrázolták. Azt viszont elmondhatjuk, hogy minden korban más-más tartalommal ruházták fel. A fotós képes a kép alkotásakor érzékelni a modell lelkének minden rezdülését és pillanatnyi lelkivilágát. Az akt fotózás művészeti kategória. Lényege az emberi test szépségének ábrázolása. A fény-árnyék hatás érvényesül.

Sokan azt gondolják, hogy az akt fotók arra hivatottak, hogy leplezetlenül megmutassák a modellek legintimebb testrészeit. Azért valljuk be, egy remek akt fotó ennél sokkalta többre hivatott. Elénk tárja a test szépségét, az idomok lágyságát, és nem utolsó sorban érzelmeket közvetít.

Az akt [német szó átvételéből]: eredeti értelmében tanulmányrajz, festmény vagy szobor a ruhátlan emberi testről, más szóval – eredeti értelmében meztelen vagy felöltözött modell figurájának, tartásának, mozdulatának tanulmányszerű ábrázolása. Az aktábrázolás általában szimbolikus mondanivaló kifejezésére korlátozták a reneszánsz előtt, azóta az akt a műtermi és akadémiai gyakorlatban szokásos, többnyire rajzi előkészítése a figurális műnek. A fogalom idővel kitágult, ma a meztelen ember mindenféle ábrázolását jelöli. Aktmodellt használtak a középkorban is, előbb a női akthoz is férfimodellt. A női aktmodell alkalmazása XVI század után vált általánossá.