Daniel Ricciardo, avagy még egy makacs ausztrál a Forma-1-ben. Az elmúlt hétvégén még a Hungaroringen rótta a köröket a World Series by Renault (WSR) magyarországi állomásán, ezen a hétvégén viszont már a Forma-1-ben debütálhat a Hispania színeiben.
Daniel Ricciardo élete első Forma-1-es versenyén teljesítette a távot a hétvégén, ami nagyon nagy öröm számára, még akkor is, ha az utolsóként intették le a kockás zászlóval.
Íme néhány fotó a múltheti versenyéről.
További felvételek: [1] [2] [3] [4] [5] [6] [7]
Amíg a városokat át nem szabták az autókra, mindenki a mindennapos viseletében bringázott. Nők és férfiak elegánsan vagy szakadtan, ahogy mellesleg a mindennapokban éldegéltek. Majd a bicikli kiszorult a falvakba és a városokban csak pár renegát maradt a maga technikai felszerelésében vívva térért folytatott városi gerillaharcát.
Kapcsolódó cikkünk.
A Vespa egy igazi olasz alkotás: a tömeges motorizáció és egy ország második világháború utáni újjászületésének szimbóluma. A család, a munka, és az első hétvégi kiruccanás jelképe. Az optimizmusnak, a születő jólét szerény fitogtatásának képe, és még ma is szerelmi történetek tanúja. A megjelenését követő 60 évvel a Vespa az egész világon még mindig kultusz tárgya a legfiatalabb nemzedékek körében is. Története párhuzamos Olaszországnak és Európának a háború utántól napjainkig tartó történetével.
Aktualitása teszi “élő” legendává, jobban mondva kultusz tárggyá a Vespát. Olyan tárggyá, amellyel könnyű összhangba kerülni, amelyen keresztül kifejezhető a saját személyiségünk kortalan stílusának köszönhetően, amely bár folyamatosan változtatja a külsejét, sohasem tagadja meg önmagát.
Kapcsolódó cikkünk.
Akkor még autóillatuk volt az autóknak, akkor még jellegzetes hangon csukódtak az ajtók, akkor még szívatóval kellett indítani, akkor még nem volt általános a szervofék, -kormány, akkor még a lábkapcsolóval kellett a tompított és a fényszóró között váltani, akkor még a jobb oldalon nem volt visszapillantó tükör, akkor még nem létezett elektromos állítású visszapillantó tükör, akkor még nem volt biztonsági öv, akkor még nem volt légzsák, akkor még a rádió is luxusfelszerelésnek számított…
És akkor még a motorok is mások voltak…
Kerékpáros szezonnyitó nap a hétvégén. Szombaton reggeltől [remélhetőleg] a bringákról fognak szólni Budapest utcái. Stúdiónk is tradíciót szeretne teremteni, hogy az idei rendezvényről készít egy fotókiállítást. Addig is kedvcsinálónak itt egy fénykép gyűjteményünkből.
Kapcsolódó cikkünk.
A Vought F4U Corsair csillagmotoros vadászrepülőgép volt, amely a második világháborúban és a koreai háborúban is szerepet kapott, mint haditengerészeti repülőgép. Méreteivel az egyik legnagyobb és ezzel együtt a leggyorsabb repülőgép-hordozóról üzemeltethető dugattyús motoros vadászgép volt a II. világháború alatt. A Corsair fejlesztését 1938-ban kezdték meg Igor Szikorszkij és Rex Beisel tervei alapján, első felszállására 1940. május 29.-én került sor: ekkor érte el elsőként amerikai vadászgép a 640 km/óra sebességet vízszintes repülésben.
„A ritka szívbajos Maszlagovnak negyvennyolc rubel ütötte a markát, és két hétre beutalót kapott Kiszlovodszkba. A negyvennyolc rubelből nyolcat Marjának adott, a maradék negyvenet pedig egy alkalmi ismerősére költötte, akivel Minyeralije Vodi mellett, a vonaton akadt össze.”
Mihail Bulgakov • Morfium
Everling Csaba fotóin megjelenik a véletlen, melyet tudatosan végsőkig feszít, kutatja lehetőségeinek határát, fotográfusi precizitással rögzíti a pillanatot s tölti meg egyéniségével.
A megoldás pontossága, az olykor feszes kompozíció, a kiragadott töredék, – gondolat bizonyítja léte, létünk mozgásra kész; a vonat indul.
A dolgok áthatása a létezés struktúrájába emeli a létezők bizonyos tulajdonságait, azért hogy egy napon ráláthassunk a konstrukció határaira , ”felszabadítva az ezáltal létrehozott teret”.
Rendkívül fontos dolog hogy az így képződött belső világ igazolást nyerjen a szemlélő, a képeket értő, értékelő ember kerüljön a dolgok központjába.
Az ábrázolási felület valósnak vélt tárgyát figyelve – lehetővé válik, hogy a befogadó szempontjából körvonalazódjon az a vizuális probléma amikor a művész szubjektív tapasztalatai regisztrálására törekszik.
Everling Csaba munkásságát a regisztrálás, a különböző élethelyzetek feldolgozás, átértékelése jellemzi. Fontos pillanat ez mivel változó világunkban a tények makacs dolgok-megkerülhetetlenek ugyanakkor állandó jelenlétükkel figyelmeztetnek arra, hogy az idő hatalmi tényező és az igazi tett annak rögzítése.
Fotópályaudvar – Beszállás.
A megnyitót írta:
Horkay István – festőművész
További fényképek: [1] [2] [3]
* A feltöltött felvételek beállíthatóak monitor háttérképként, a CCG Fotóstúdió tulajdona és megvásárolhatóak a Poszterház oldalán.
Aranyos pofák ezek a Bogarak… Egyre rozsdafoltosabb dísztárcsájukban is magunkat látjuk meg: milyenek voltunk gyermekként, hogy tudtunk bízni a jövőben, és hová tűnt el annyi év. Azonban a sok kicsi Bogár most is szalad, liheg, zihál fáradhatatlanul, azzal a soha ki nem alvó kaján vigyorral a képén. Olyan gondolatokat ébreszt az emberben, mely megbékíti a jelent a múlttal és kézzel fogható folytonosságot ad. Hát lehet szomorúnak maradni őket látva? Lehet őket nem szeretni?
További felvételek: [1] [2] [3] [4] [5] [6] [7]
A Vespa nem egyszerűen robogóként írta be magát a történelembe, hanem mint mítosz, életmód és önkifejezési eszköz. A Vespa az évtizedek során mindig is képes volt a saját korának a kultúráját tolmácsolni és kifejezni. Erőssége mindig a korszerűség volt, hogy magába tudta gyűjteni a társadalmi változásokat valamint az új irányzatokat, és azokat a mobilitás kifejezésére fordította. A Vespa születése óta egy üzenet, a korszerűség jele. És ma ez a modernség a városhoz kapcsolódik. Nem véletlen, hogy akik ma Vespa robogót választanak, a nagyvárosi kultúrában élnek, azokat a helyeket és tevékenységeket keresik és próbálják ki, amelyeket a nagyváros kínál. Aktualitása teszi “élő” legendává, jobban mondva kultusz tárggyá a Vespát. Olyan tárggyá, amellyel könnyű összhangba kerülni, amelyen keresztül kifejezhető a saját személyiségünk kortalan stílusának köszönhetően, amely bár folyamatosan változtatja a külsejét, sohasem tagadja meg önmagát.
A Vespa informális, elérhető, feltűnő és kimeríthetetlen életörömet fejez ki, üzenete csalogató, részvételre csábít, az állandó megújulásról és a kifejezés szabadságáról szól.
További felvételek: [1] [2] [3] [4]
