Kérjük, engedjék meg, hogy közreadjunk egy kis válogatást különböző fényképgyűjteményeinkből a dunai evezés témakörében.

Kiállításunk további fényképei: [1] [2] [3] [4] [5] [6] [7]

Nagy örömmel vállaltuk fel azt a feladatot, hogy a fotózás hőskora óta elkészített “kallódó” képeket megmentsük az enyészettől, és azokat közkinccsé tegyük.

Hisszük, hogy a megörökített pillanatokat meg kell becsülni. Napjaink legújabb technikáival újjá varázsolni a felvételeket, és segítségükkel már kezdődhet is az időutazás!

Sajnos, a legtöbb anyagról amikor a hozzánk-kerül, nem tudjuk meg ki a szerzője. Így vagyunk ezzel a következő sorozatunkkal, mert ezekről is csak azt tudjuk [a negatívok archiválásánál a fényképész feljegyezte], hogy pontosan mikor és milyen fotózási beállításokkal készültek. 1926. július. 19., dél erős napfény, F/9 – 1/100:

Szeretnénk megmutatni azokat a pillanatokat, melyek csak akkor és ott történhettek meg. Az épületek, és kertek, a divat egyedi kölcsönhatásának fénybezárt lenyomatát. Tudjuk, hogy a felvételek nem véletlenül készültek el. Küldetésük van!

Tavalyi kiállításunk képei.

“Sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné.” Paulo Coelho

Archívumunkban újabb érdekességre bukkantunk, és azt is észrevettük, hogy az eredeti fotósorozat pont 50 éve készült, így úgy döntöttünk, hogy mi is elutazunk Prágába, és megnézzük [megfotózzuk], mi változott azóta.

A Vespa egy igazi olasz alkotás: a tömeges motorizáció és egy ország második világháború utáni újjászületésének szimbóluma. A család, a munka, és az első hétvégi kiruccanás jelképe. Az optimizmusnak, a születő jólét szerény fitogtatásának képe, és még ma is szerelmi történetek tanúja. A megjelenését követő 60 évvel a Vespa az egész világon még mindig kultusz tárgya a legfiatalabb nemzedékek körében is. Története párhuzamos Olaszországnak és Európának a háború utántól napjainkig tartó történetével.

Aktualitása teszi “élő” legendává, jobban mondva kultusz tárggyá a Vespát. Olyan tárggyá, amellyel könnyű összhangba kerülni, amelyen keresztül kifejezhető a saját személyiségünk kortalan stílusának köszönhetően, amely bár folyamatosan változtatja a külsejét, sohasem tagadja meg önmagát.

Kapcsolódó cikkünk.

Kerékpáros szezonnyitó nap a hétvégén. Szombaton reggeltől [remélhetőleg] a bringákról fognak szólni Budapest utcái. Stúdiónk is tradíciót szeretne teremteni, hogy az idei rendezvényről készít egy fotókiállítást. Addig is kedvcsinálónak itt egy fénykép gyűjteményünkből.

Kapcsolódó cikkünk.

Bort iszik az nem is vizet, sörért csak a német fizet! Mint a magyar gasztronómiában mindennek, a fröccsnek is történelme van.

Történelmi tény, hogy a tanár-feltaláló Jedlik Ányos akit többek között az inga és a dinamó atyjának tekintünk, sok más remek ötlete mellett a fröccskészítést is forradalmasította. Jedlik 1829-ben publikálta a téma szempontjából oly fontos művét a szódavíz-gyártásról és a szódáspalackról, amellyel megalapozta a jó fröccs készítésének egyik nemes alapanyagát: a szódavizet.

Hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról a tényről, hogy Vörösmarty Mihály nevéhez köthetjük a világ első fröccsét is… A történet szerint Vörösmarty és Jedlik Ányos Fáy András fóti pincéjében borozgatva, Jedlik szódájával felspriccelt borát kóstolva jegyezte meg: “-Spritzer? Túl németes. Legyen inkább fröccs!” – s azzal ajkához emelte a habzó bort. Mögötte ott állt Jedlik félszeg mosollyal arcán: kezében ott pihent az első szódás üveg.”

És stúdiónk nagy örömére, sokan különböző célokra használják fényképeinket.

Mióta strandolunk? Őstörténet.

A francia tengerparton indult 1820-ban, óriási felhördülést keltve. Magyarországon hetven évre rá honosodott meg a napozással együtt. A strandolás őstörténete. Több magyar forrás is egy bizonyos Boigne grófnőt jelöl meg az első tengerparti fürdőzőként, ám valójában X. Károly francia király neje, a szicíliai származású Berri hercegasszony indította útjára a ma már oly népszerű szokást. A nemeshölgy 1820-ban, a La Manche csatorna partján fekvő Dieppe-ben vonult először a hullámok közé. Hordozószékén vitette magát a tengerbe, és két komornája is vele tartott. Az akkor még szokatlan látványosságra óriási tömeg verődött össze a parton: nyilvánvalónak tartották, hogy a hercegasszony teljesen elveszítette a józan eszét. A kísérlet végül mégis divatot teremtett…

* A feltöltött felvételek beállíthatóak monitor háttérképként, a CCG Fotóstúdió fotógyűjteményének tulajdona és megvásárolhatóak a Poszterház oldalán.

Lassan véget ér a tél. Lélekben már készülődünk a nyárra. Eszünkbe jutnak az elmúlt gondtalan fürdőzések, a barátok. Újra ott vagyunk a vízparton, érezzük a bőrünkön a nap melegét. Halljuk a víz csobbanását. Erre gondolva még gyorsabban repül az idő és múlik a tél, és talán gyorsabban olvad, ami a hóból megmaradt.