Fotóstúdiónk így a XXI. században egy kicsit múlt-idézve felajánlja, hogy beszkenneli archív anyagait. Rendelkezünk bármilyen méretű (leica, roll, sheet film), bármilyen nyersanyag (papírkép, negatív, dia), digitalizálásara alkalmas nyomdai szkennerrel.

A jól sikerült kiadványok ismérvei közé tartozik a képanyag. A fényképeket, ha nem digitális kamerával készülnek a felvételek, először digitalizálni kell. A képek magas színvonalon végzet digitalizálását, ezt a nyomdai előkészítésben alapvető, kiegészítő szolgáltatást a CCG Fotóstúdió már a kezdetek óta biztosítja.

A legfejlettebb berendezésekkel végzett szkennelés akkor válik igazán jelentőssé, ha a megrendelő igényes képeket szeretne viszontlátni kiadványában. Ennek az elvárásnak az egyszerű asztali szkennerek és a hozzájuk kapható szoftverek technikai adottságai már nem minden esetben felelnek meg. Itt számos olyan paramétert kell figyelembe venni, amelyeket professzionális felhasználásra tervezett berendezésekkel lehet megfelelő módon beállítani és rögzíteni. Ebben nyújtanak segítséget teljeskörű nyomdai szkennereink a tapasztaltunk, amikkel számos igényes munkát tudhatnak maguk mögött.

További információért keressen bennünket bizalommal a kapcsolat menüpontban feltüntetett telefonszámon, vagy drótpostán.

Ez a nap augusztus 29-e, amikor először készült – 1840-ben – Magyarországon, nyilvános eseményen fénykép vagy ahogyan akkor nevezték: dagerrotípia. Erről tudósított a Magyar Tudós Társaság évkönyveinek V. kötete, amely hitelesen beszámolt a rendkívüli bemutatóról. Innen tudhatjuk, hogy a Magyar Tudós Társaság tizenegyedik nagygyűlésén, 1840. augusztus 29-én Vállas Antal rendes tag, a nemzeti kaszinó Duna felé fekvő termeiben egybegyűlt társaságnak két, olajozás és égetés nélkül, általa készült Daguerre-féle fényképet mutatott be. Ezzel bizonyítva, hogy birtokában van mindannak a tudásnak, amellyel élethű képeket alkothat a világról. A gyakorlati bemutatóról így számolt be az évkönyv: “… az academia’ költségein és számára bécsi opticus Plössl által készített daguerréotyppel a’ Dunát és a kir. várat vette fel, Daguerre’ eljárásában ibolyó helyett ibolyófestményt használván”.

A világ fejlődését alapvetően meghatározó találmány hírét először 1839. január 7-én hozták nyilvánosságra. Ám ekkor az újságközlemények még semmilyen konkrét ismeretet nem tartalmaztak magáról az eljárásról. Az először Párizsban, majd szerte a világon megjelent szenzációs hír Magyarországra 1839. február 2-án jutott el. A Hasznos Mulatságok című lap közleményét – a fény hatásának állandósításáról – eztán még nagyon sok követte a különféle újságokban, de ezek alapján senki sem tudta meg, mi lehet a titka Daguerre mesternek. Ezt csak 1839. augusztus 19-én hozták nyilvánosságra Párizsban. Közel egy év telt el, amíg a pesti közönség láthatott valódi fény-képeket (fém-képeket) – dagerrotípiákat – a Pesti műkiállításon, 1840 júliusában. Ám ez még mindig nem arról szólt, hogyan készíthetnek az érdeklődők hasonló felvételeket. Ezt először Vállas Antal árulta el és mutatta be hazánkban a Magyar Tudós Társaság ülésén, 1840. augusztus 29-én. Ebben azonban nagy segítségére lehetett, az időközben magyar nyelven megjelent első fényképészeti szakkönyv is, amelyet német nyelvből dr. Zimmermann Jakab fordított le. Címe: Daguerre képei elkészítése módjának leírása.

Vállas Antal másik elévülhetetlen érdeme a fotográfia történetében az, hogy megtanította fényképezni Rosty Pált, aki ránk hagyományozta a Fényképi gyűjtemény című albumát. Egy olyan képsorozatot, amelyet – 1857-1858-ban – Havannában, Orinocco vidékén és Mexikóban tett utazása során készített.

Vállas Antal (1809. május 18, Pest – 1869. július 20. USA, New-Orleans) emlékére a Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetsége emlékplakettet adott ki 20 példányban, amelyeket a kortárs fotóművészet kiemelkedően tehetséges alkotóinak és alkotócsoportjainak kitüntetésére használt fel a MAFOSZ. A plakett egyik oldalán Vállas Antal portréja szerepel, amint éppen exponál. A plakett másik oldalán az általa készített, de csak leírásból ismert felvétele látható. Az eddig elő nem került dagerrotípiát egy 1839-es metszet alapján rekonstruálta a plakett tervezője és kivitelezője Várhelyi György szobrászművész.

Vállas Antal 1840. Augusztus 29-én mutatta be budapesti közönségének dagerrotípiáit.

Magyarországon ezen a napon készült először fotográfia nyilvános eseményen. Vállas Antal dagerrotípiákat mutatott be a Nemzeti Kaszinóban összesereglett közönségének, melyek a Dunát illetve a Királyi Várat ábrázolták. Ugyan dagerrotípiákat már korábban is mutattak ne a hazai közönségnek, de ott még nem volt szó az eljárás mikéntjéről, így Vállas Antalnak köszönhetően a Magyar Tudós Társaság 1840. augusztus 29-én betekintést nyerhetett a folyamatba.

Augusztus 29-én a fotografálás lehetőségének Magyarországra kerülésére emlékezünk. Hazánkban elsőként 1840. augusztus 29-én mutatták be nyilvánosan a dagerrotípia készítését, ezzel gyakorlatilag a fényképezés lehetősége jutott be országunkba. A nagy nap után persze még jópár esztendőnek és verítékes munkával töltött napnak kellett eltelnie ahhoz, hogy magyar honfitársaink is fotografálhassanak, de ez a nap is eljött, és most az egész magyar fotós társadalom erre emlékezik.