Kulturális Örökség Napjai 2011 | Fotókiállítások, fotó művészet, muzeális fotók

Kulturális Örökség Napjai 2011. Nagy örömmel vállaltuk fel azt a feladatot, hogy a fotózás hőskora óta elkészített “kallódó” képeket megmentsük az enyészettől, és azokat közkinccsé tegyük.
Hisszük, hogy a megörökített pillanatokat meg kell becsülni. Napjaink legújabb technikáival újjá varázsolni a felvételeket, és segítségükkel már kezdődhet is az időutazás!

Kulturális Örökség Napjai 2011. A fotográfia története a 19. század elejére nyúlik vissza. A társadalom minden szintjén tömeges igény jelentkezett a valóságot legteljesebben megközelítő ábrázolás rögzítésére. Már nem tartották elsőrendűnek a képek mitológiai és vallásos mondanivalóját. Fontosabbnak tűnt az ábrázolás hogyanja. A feltörekvő polgárság reális életszemlélete a valósághű ábrázolást kívánta meg. Ezt az igényt a fény felhasználásával készülő fényképek teljes mértékben kielégítették. Új formát jelentett az újra felfedezett valóság megmutatásában a korábban megszokott képzőművészeti (festmény, szobor) alkotásokhoz képest. Az új forma egyidejűleg új technológiát is életre hívott. A hagyományos festészetet, szobrászkodást felváltotta a viszonylag rövid idő alatt elsajátítható optikai-vegyészeti eljárás, a fényképészet. Az új technológia kétlépcsős volt, képrögzítésből és képelőhívásból állt.

Sajnos, a legtöbb anyagról amikor a hozzánk-kerül, nem tudjuk meg ki a szerzője. Így vagyunk ezzel a következő sorozatunkkal, mert ezekről is csak azt tudjuk [a negatívok archiválásánál a fényképész feljegyezte], hogy pontosan mikor és milyen fotózási beállításokkal készültek. 1926. július. 19., dél erős napfény, F/9 – 1/100:

Szeretnénk megmutatni azokat a pillanatokat, melyek csak akkor és ott történhettek meg. Az épületek, és kertek, a divat egyedi kölcsönhatásának fénybezárt lenyomatát. Tudjuk, hogy a felvételek nem véletlenül készültek el. Küldetésük van!

Kulturális Örökség Napjai 2011. A fotográfia egy sajátos formanyelv, amelynek elsajátítása révén a szakma művelői képesek képi üzenetek megfogalmazására. A fotográfus tervezőknek tisztában kell lenniük a fotográfiához kapcsolódó különböző értelmezések filozófiai, szociológiai és művészeti aspektusaival egyaránt.
Napjainkban a fényképészet, mint önálló szakma, tulajdonképpen már alig-alig létezik. Ennek oka, a modern digitális rendszerű eszközök (fényképezőgépek, filmfelvevők, fényképezésre alkalmas mobiltelefonok) XX. század végi hihetetlen mértékű és gyorsaságú elterjedése a földtekén. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a fényképezés tudománya (beállítás, különleges viszonyok közötti munka stb.) abszolút szükségtelenné vált volna.
Rendkívül fontos, hogy az utókor megismerje ezt az önálló művészeti ágat, amely két évszázadon keresztül kenyeret adott sok-sok embernek a fényképészet szakmája által. A megismerés egyik lehetősége múzeumok létesítése, támogatása, gyűjtemények kiegészítése, rögzítés az interneten minél tágabb körben.

Kulturális Örökség Napjai 2011. Tavalyi kiállításunk képei.

Everling Csaba | fotográfus
+36 30/952 69 47