2 december, 2010
Karneváli színjátékok | Commedia dell’arte és a Pantalone | Velence nr.II
Karneváli színjátékok | Velence, velencei karnevál
Karneváli színjátékok | Commedia dell’arte és a Pantalone. Épp, hogy lecsengenek az ünnepek, és elkezdődik egy újabb év, ismét beindul a pezsgés is, hiszen már sarkunkban a karneváli, farsangi időszak. A Velencei karnevál világhírű, ősi hagyományokkal megspékelt időszaka csodálatos, meseszerűvé varázsolja a gondolák és lagúnák városát, ahol mintha egy színjáték elevenedne meg. A farsangi, karneváli hangulat nem merül ki egy-egy jelmezbállal, apró dekorációkkal. Ilyenkor Velence apraja nagyja, a helyiek és a turisták egyaránt a színjáték részévé vállnak, maskarát és díszes ruhát öltenek.
Karneváli színjátékok | Commedia dell’arte és a Pantalone. A commedia dell’arte (értsd: „hivatásosok színjátéka”) rögtönzött színjáték, mely a 16. század közepén alakult ki Itáliában. Valószínűleg még az ókori atellana-játék hagyományaiból alakult, de természetesen közrejátszottak kialakulásában a minden vidéken meglévő népi csúfolódók is. Az első fennmaradt írott szcenárium 1568-ból való, de az 1570-es években a legjobb társulatok már Franciaországot és Spanyolországot is megnyerték művészetüknek (a legkorábbi névről ismert csoport, a Gelosi már 1571-ben megjárta Franciaországot). Hatása máig eleven a drámaírásban és a színjátszásban is. Kialakulása során kölcsönösen hatottak egymásra a többnyire szobatudósok által alkotott, akadémikus versezetű commedia eruditával.
Karneváli színjátékok | Commedia dell’arte és a Pantalone. A rögtönzéseknek keretet szabott az állandó típusok (tipi fissi) és maszkok szerepeltetése. Az állandó típusok közül idősebb szereplő Pantalone, aki északi típus, gazdag, velencei, zsugori öreg kereskedő; sántít, beteges, és mindig panaszkodik. Beképzelt, öntelt, szoknyavadász, ám gyakorta felsül, sokszor az orránál fogva vezetik. Dottore szintén északi típus, bolognai orvos, ügyvéd vagy jogász; tudálékos, kéjsóvár, aki ékesszólóan beszél, de értelmetlenül. Capitano elsősorban déli típus, spanyol, nagyképű, szájhős katona; hihetetlen történeteket ad elő saját hőstetteiről, gyakran akar elcsábítani fiatal lányokat, s ezért megleckéztetik. Idősebb típus még Tartaglia is, a dadogó hivatalnok, aki csak később tűnik fel a hiányzó Dottore, ill. Pantalone figurák szerepkörében. A fiatalok közé tartozik a sorsüldözött szerelmespár, akiket el akarnak szakítani egymástól. Ők nem viseltek maszkot. Nevük változó: Lelio, Flavio, Aurelio, illetve Isabella, Lidia, Vittoria stb.
Karneváli színjátékok | Commedia dell’arte és a Pantalone: [Fotósorozat]
Everling Csaba | fotográfus
+36 30/952 69 47
4 comments-
-
-
-
Blendemanus
Karneváli színjátékok | Commedia dell’arte és a Pantalone
A commedia dell’arte (olasz ‘művészet, mesterség színjátéka’, ‘hivatásos színjáték’) itáliai, népi eredetű és jellegű rögtönzött színjátéktípus, mely valószínűleg még az ókori atellana-játék hagyományaiból alakult, de természetesen közrejátszottak kialakulásában a minden vidéken meglévő népi csúfolódók is. Virágkorát a 16-18. században élte, s kölcsönösen hatottak egymásra a commedia eruditával. Előadói hivatásos vándorszínész társulatok voltak, melyeknek színészei a társulatok vezetőinek irányításával közösen dolgozták ki az előadás néhány oldalas cselekményvázlatát (canovaccio), amely dialógusokat nem tartalmazott, azokat az előadók alkalomról alkalomra szabadon rögtönözték, miként a zene- és táncbetéteket, akrobatamutatványokat és bűvésztrükköket is. Ezt a rögtönzést azonban nem kell a mai értelemben vett improvizációnak tekintenünk, hiszen a sok éve ugyanazt a karaktert játszó színész fejében egész szövegvariációkat, kész sémákat őrzött, amelyet az alkalomhoz illően variált. Az is jellemző volt, hogy apáról fiúra öröklődött egy-egy figura, s így a mesterségbeli fogások is, bár az életkornak megfelelő váltásokat betartották. Egy társulat 10-12 főből állt, így minden szerepkörre volt alkalmas színészük. A commedia dell’arte jellemző előadásmódja a jelenetező technika, mivel a szűk színpadon csak kevés szereplő fért el, ezért a változatlan helyszínen az egymás után érkező szereplők vitték előre a cselekmény menetét.. A cselekményt gyakran szakították meg lazzik (bohóctréfaszerű közjáték), amelyek során a zannik megpróbálták a közönséget szórakoztatni tréfákkal, mutatványokkal. A darabok tematikája a régi sémákhoz igazodott: legtöbbjük egy – számos nehézség árán a házasság révébe érkező – ifjú párról szólt.
2014. január 29. szerda at 14:54
Blendemanus
Commedia dell’arte | Tipikus figurák
• Urak (tipi fissi):
• Capitano: Déli típus (spanyol), nőcsábász, katona (már leszerelt), szájhős, hihetetlen történeteket ad elő magáról, hetvenkedő, csábító. A cselekmény során baja esik, átverik, megleckéztetik, végül a lányt nem kapja meg.
• Dottore: Északi típus, általában orvos, néha ügyvéd vagy jogász. Érthetetlen beszéd, ékesszólás, latin szavak használata, tudálékosság, kéjsóvárság jellemzi.
• Pantalone: Szintén idősebb szereplő, északi (velencei), zsugori kereskedő. Nagyon öreg, beteg, mindig panaszkodik, sántít, tüdőbaja van. Ugyanekkor beképzelt, öntelt szoknyavadász, ám őt is az orránál fogva vezetik.
• Tartaglia: Előző kettőt helyettesítheti, dadogó hivatalnok.
• Sorsűzött szerelmespár:
• A lány (Vittoria, Lidia, Izabella)
• A fiú (Flavio, Ledio, Aurelio). Toscanai tájszólás jellemzi.
• Szolgák (zanni-szerepek):
• Brighella: Eredetileg eszes, északi paraszt. Később mindenre kapható, agyafúrt fickó, ötletekben gazdag, találékony intrikus, aki bonyolítja a cselekmény fonalát.
• Arlecchino: Naiv, gyámoltalan, kevésbé eszes, északi, vidám, leleményes parasztlegény.
• Pulcinella: Púpos, bűnös hajlamú, illetlen déli figura. Félmaszkot hord.
• Colombina (vagy Fantesca): Szolgálólány, északi is lehet és déli is. Segíti a szerelmeseket, kedves, okos, ravasz.
• Pedrolino: Nápolyi, ostobább szolga (idővel melankolikussá válik, és szomorúságában mintha értelmesebb lenne). Sajátosan bohócszerű figura, ő a bátortalan, reménytelen szerelmes, akin segíteni kell (franciába Pierrot).
2014. január 29. szerda at 15:00
Blendemanus
A velencei maszkok története | Farsangoljunk
Az összetéveszthetetlen velencei maszkok kialakulását a XVI. század második felétől datálják. Ekkortól kezdték el járni Itáliát a híres Commedia dell’Arte hivatásos vándorszínész-társulatai, akik rögtönzött színpadokon adták elő akrobatikus és zsonglőrmutatványaikkal tarkított humoros komédiáikat. E darabok karakterei mind mind egyazon egyszerű történet szereplői voltak – s e karaktereket jelképezték a különböző, mai is jól beazonosítható álarctípusok.
A velencei maszkok ma már a város védjegyének számítanak, s Velence szellemét közvetítik, a party, a bujaság és a szórakozás igézetét. Számos olyan alkalom volt, amikor polgárai, akár hónapokra jelmezbe öltöztek és magukra öltötték maszkjaikat. A XVIII. századra a velencei karnevál a világ leghíresebb karneváljává vált.
2014. február 11. kedd at 18:13
Blendemanus
Karneváli színjátékok | Commedia dell’arte
A farsangi időszak januárban kezdődött és a nagyböjthöz közeledve nőttön nőtt az izgalom. Hatalmas színjátékhoz volt hasonló, ahol az utcák alkották a színteret, a városlakók voltak a színészek, s egyben a nézők is. A közönség az erkélyekről nézhette az eseményeket.
A commedia dell’arte a XVI-XVIII. századokban, a francia klasszicista drámák idejében uralta az olasz színjátszást és egész Európában elterjedt. Legfőbb műfaji sajátossága a rögtönzés volt. A színészek nem szöveget kaptak, hanem csak a “carnovaccio”-ban rögzített cselekmény vázlatát, mely csupán a játék lényeges fordulópontjait rögzítette. A részleteket, a párbeszédeket a színészeknek kellett rögtönözni. Erre az adott lehetőséget, hogy a commedia dell’arte állandó típusokkal (tipi fissi), hagyományos jellemekkel dolgozott, amelyek állandóságát maszkkal és ruházattal is hangsúlyozták.
A legfőbb állandó típusok a következők voltak: gazdag, zsugori, öreg, könyörtelen, gőgös, hetvenkedő, az esetlen hivatalnok, hős szerelmes ifjú. A commedia dell’arte nem a látvány varázsára – mint az udvari színházé – és nem is a szó meggyőző erejére, hanem a gesztusok hatalmára épített. Ez a műfaj Molièree is hatással volt. Egyes jelenetei közé melodramatikus némajátékot illesztettek, amellyel kialakult a mai értelemben vett pantomim műfaja
2014. február 11. kedd at 18:14