25 február, 2009
Mohácsi busójárás • 30 éve történt | Farsang nr.II
Mohácsi busójárás, világörökség, farsang | Fotók, digitalizálás
Mohácsi busójárás | 30 éve történt. Így a farsangi szezon vége felé [lásd. Carnevale di Venezia], szeretnénk néhány fotót bemutatni, ami pont harminc éve 1979. február 25.-én készült a mohácsi busójáráson.
A busójárás: eredetére két magyarázat is létezik: a törökűzés és a télűzés.
Mohácsi busójárás | 30 éve történt. A törökűzés mondája szerint a törökök által sanyargatott Mohács lakói, a sokácok, a Mohács-szigetre menekültek. Egyik este a nekikeseredett bújdoklók előtt, a tábortűznél, megjelent egy öreg sokác ember. “Ne féljetek, sorsotok hamarosan jobbra fordul”, mondta, majd eltűnt. Hamarosan egy délceg, álarcos vitéz lépett a menekültek közé. Utasítására azok álarcokat, maszkokat öltöttek, és az éj valamint a vihar leple alatt áteveztek a folyón, és fafegyverekkel, kereplőkkel nagy zajt csapva hoztak rettenetet a törökre, így űzték ki őket a városból. A télűzés ehhez hasonló gondolatmenetre építve a tél elijesztését jelenti.
Mohácsi busójárás | 30 éve történt: [1] [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] [9] [10] [11] [12] [13]
Everling Csaba | fotográfus
+36 30/952 69 47
4 comments-
-
-
-
Blendemanus
CCG Collection | Mohács 1979
Magyarország legrégibb és legismertebb karneválja a mohácsi tavaszköszöntő-téltemető busójárás. Honnan ered ez a népszokás? Többféle lehetséges eredete közül ismerkedjünk meg kettővel.
Az első és legelterjedtebb magyarázat szerint a téltemetés, a télűzés volt a célja. Az emberek ilyenkor ijesztő ruhákba bújnak, mert azt várják, hogy a tél megijed tőlük, és elszalad. Az ünneplés végén a tél halálát szimbolizáló szalmabábu égetése történik. A beöltözött emberek ezen- kívül “bao-bao” kiáltással és kürtszóval, kolompokkal végigjárták a házakat, udvarokat és körbejárták az állatokat, majd hamut szórtak szét a portán. Ettől azt remélték, hogy távol tartja a gonosz szellemeket. Az utcán pedig a nők haját húzgálták, hogy minél nagyobbra nőjön. Az ünnepség fénypontja volt a főtéri viaskodás a férfiak között, ami régen a férfivá avatást jelentette.
A második történet szerint a busójárás kialakulásának oka a törökök folytonos támadása volt. Ugyanis a XVI-XVII. században Magyarország török hódoltság alatt állt. Az országnak azonban volt egy olyan része, melyet a monda szerint a török soha nem tudott elfoglalni. Ez volt a Mohács-sziget, melynek környéke mocsaras terület volt. Ide húzódtak vissza támadáskor a környékbeli lakosok az általuk jól ismert rejtekutakon. A törökök azonban megtalálták ezt az utat, és a sziget ellen indultak. Ekkor a mohácsiak vezetője, mivel nem volt fegyverük, kitalálta, hogy öltözzenek ijesztő ruhákba, rakjanak magukra kecskeszarvakat, és kereplőkkel, kürtökkel csapjanak minél nagyobb zajt, hogy elijesszék a babonás törököket. A terv sikerült, és az ellenség fegyverét hátrahagyva menekült el.
2012. június 3. vasárnap at 13:53
Blendemanus
CCG Collection | Fotómúzeum
Most pedig nézzünk meg egy busójárási menetet!
Egy menet három csoportból áll, tagjait “alakoskodóknak” nevezzük.
Az első csoportot a sajátos faálarcot, kifordított bundát viselők alkotják. Ok ruházatukat esetleg kiegészíthetik szalmával töltött fehér gatyával, valamint kereplővel. Ehhez a csoporthoz tartozik még a menet egyetlen kürtje is, amely 2-4 méteres.
A második csoportot a maskarák alkotják, nekik nincsenek faálarcaik.
A harmadik csoport a bekormozott arcú “jankeléké”, ok viszik az oly fontos hamus-zsákot. A csoportok körül pedig hatalmas nézősereg áll, mivel a Mohácson minden télutón (február végén) megrendezett ünnepség rengeteg embert vonz.
Van egy fontos szabály, miszerint a gyerekek nem közelíthetik meg a csoportokat, mert akkor nem sikerül a varázslás.
2012. június 3. vasárnap at 13:54
Blendemanus
CCG Collection | Fotógyűjtemény
A Busójárás alapvetően a Mohácson és környékén élő “Sokácok” (dél-szláv nemzetiségi – más eredet-magyarázatok szerint illír (görög) – gyökerekkel rendelkező, a településsel egyidős múltra visszatekintő lakók) rendkívül látványos elemekben bővelkedő hagyományőrző népszokása, amely a múlt század első harmadától egyben idegenforgalmi rendezvény is, melyre tízezrek látogatnak el a világ minden részéből.
Az esemény gerince, központi eleme a több napos Busójárás, a maga nemében a világon egyedülálló farsangi karnevál, melynek nem is lehetne jobb helye, mint a több mint kilencszáz éves Duna-parti város, Mohács.
A Busójárás időpontja keresztény egyházi időponthoz kötődik és minden évben a böjti időszak kezdete (Húshagyó-kedd) előtt hat nappal veszi kezdetét, amely nap így értelem szerűen mindig csütörtökre esik. A csütörtökön induló és hat napig tartó farsangolás első szakasza a csütörtöktől szombatig tartó Kisfarsang, melyet azután a Busójárás legfőbb látványossága a Farsangvasárnap követ.
Farsangvasárnapon van a “nagy vonulás” a gyülekezőhelyről (Kóló tér) indulva, tízezrek sorfala által övezve át a városon a főtéri seregszemléig. A nagy felvonulást megelőzően ezen a napon, Farsangvasárnapon már reggeltől kezdve folyamatosan járják a várost a busócsoportok, a vendégek, látogatók és turisták nem kis örömére.
A Busójárás eredetének magyarázata komplikált kérdés. A legenda szerint a törökök kiűzésével kapcsolatos eseményről van, egy vihar alakalmával a rémisztő külsejű, álarcos sokác emberek, óriási zajjal végigvonultak a városon, mire a törökök úgy megijedtek, hogy elmenekültek.
A másik, valószínűbb verzió a sokác hagyományokon alapul. A sokacok kifejezésével az eseményt Pokladenak nevezik, ami a karnevál szó horvát megfelelője. Jelentése ez esetben ennél kicsit tágasabb, kiegészülvén azzal az átváltozással, mely a zord télnek tavaszba fordulását jelenti, ezért úgy tartják a Poklade a mohácsi busójárás értelmezésében a tél búcsúztatásának és a tavasz köszöntésének ünnepe is. Ezzel függ össze a “Farsangfarkán” (kedden) a koporsóégetés a főtéri nagy máglyán – mondják, jelképesen elégetik a telet, s immár jöhet a tavasz. Az átváltozás és az újjászületés jegyében zajló farsangi események legismertebb elemei az ijesztő álarcot viselő, nagyrészt állatbőrökbe öltözött, övükön kolompot viselő, kezükben hangos kereplőket forgató, ijesztő, mégis alapvetően barátságos “busu”-k, és a hagyományokon alapuló látványos farsangi események.
A programok ősi hagyományok szerint ismétlődnek minden évben. Délután egy óra körüli időpontban nagyon látványos elem a hideg téli Dunán a “szigetből” átkelő, ladikokkal átevező maszkosok, bundás busók seregének partra lépése a Sokacrév-ben.
Ők ezt követően felvonulnak a Kóló térre, ott csatlakoznak a többi, már ott gyülekező busócsoporthoz és kisvártatva együtt indulnak majd a város főutcája irányába, majd pedig azon végig haladva főtérre.
A tekintélyes méretű, nagyon szép főtérre – ahol a “lényeg”, a Busójárás központi eseményeinek helyet adó térkövezet érintetlenül ugyanaz, mint volt mindig is, ki tudja már milyen régóta. Ennek is különös, csak a helyszínen megtapasztalható hangulata van. A főtérre beérkező busók, busócsoportok körbemennek a téren, megmutatják magukat a rájuk ott várakozó ezreknek, majd helyet foglalnak a tér belső részén, majd kezdetét veszi a hajnalig tartó vidám farsang. Itt mindenki megtalálja magának, amit keres: népzenék, néptánccsoportok, kiállítások, alkalmi árusok, mutatványosok és szórakoztatók hada települ ilyenkor Mohácsra, valamint egy időben több helyszínen is zajlanak könnyűzenei produkciók is.
Az események egyik legkedveltebb pontja az esti máglyagyújtás, amikor a főtér közepén egy hatalmas, ház méretű máglyát gyújtanak meg. A busókkal összefogódzkodott vendégek, farsangolók tűz körüli tánca a nagyszínpadról szóló zene, a kóló és az időnként a tér sarkában eldördülő török korabeli mozsárágyúk aláfestésével minden résztvevőnek garantáltan életre szólóan maradandó élmény minden abban résztvevőnek.
2012. június 3. vasárnap at 13:57
Baráth Gábor
Üdvözlöm, nagyon jók a képek… Jó látni, hogy 30évvel ezelőtt, hogy nézett ki a népszokás… Öregeknek megmutatva, jó dolog megmutatni, és ilyenkor általában, mindig sztorik, emlékek törnek a felszínre…
Őrölnék, ha még sikerülne találni hasonló képeket…
Ha kapok engedélyt, akkor terjeszteném is a képeit, facebookos busójárásos portálon. Amely non-profit! Sokszor igen érdekes történetek látnak napvilágot, egy-egy régi kép publikálása után. (természetesen vízjellel, linkkel, elérhetőséggel ellátva.)
https://www.facebook.com/pages/busotk/210422598978089
Üdv:
Baráth Gábor
2012. november 4. vasárnap at 09:40