28 május, 2008

Mai Manó | Kallódó értékeink, egy megkerült fénykép

Mai Manó | Fotómúzeum, fotóművészet, fotókiállítások, fotó kiállítás

Mai Manó | Kallódó értékeink, egy megkerült fénykép. A Stadionok metrómegállótól a Keleti pu.-ig hétvégenként zsúfolásig megtelik a különleges tárgyak kedvelőivel. Persze most gondolom, mindenkinek a különleges régiségek lebegnek lelki szemei előtt, a valóság azonban kiábrándítóan más. Mint mindenki más azzal a reménnyel járok ki a Verseny utcai bolhapiacra, hogy a mások által kacatnak nevezett holmik között találjak tetszetős, értékes, ötletadó tárgyakat. Néha találhatunk összegyűrődött negatívokat, egy megsárgult fotót, egy megkopott ócska fényképezőgépet is, vagy bármilyen olyan egyéb tárgyat, legalább olyan élvezetet nyújt bárkinek, mint nekem az előbb felsorolt tárgyak.

A Verseny utcán szombaton kora reggeltől már mozdulni sem lehet. A látogatók mind ugyanazt akarják: lecsapni a bolhapiac különleges darabjaira. Miután én is elkezdtem a szokásos hétvégi „zarándoklatomat” a harmadik-negyedik „standnál” észre is vettem egy nagy halom közepén valamit, amiért minden hétvégén kisétálok, erre az egyedi hangulatú helyre.

- Ez nem az Ecseri, aranyoskám! – kiáltja egy idős hölgy, aki szemmel láthatóan potenciális vásárlót vél felfedezni bennem. Szőnyeg, agyonhallgatott bakelitlemezek, megfeketedett pénzérmék. Szenes vasalót is lehet kapni. Az egyik standnál nagyanyáink ékszerei között válogathatunk. De amit én megláttam a kupacban, az három régi fotó. Nem is nézem meg, nehogy nagyon felnyomják az árakat, hanem gyorsan megkérdezem mennyibe kerül. 500 Ft mint kiderül. Ami tényleg nem az Ecseri piac árai, mert ott 1000 Ft alatt nem lehet fotót vásárolni.

De nem feledem a piacok alapszabályát: alkudni kötelező. Így 15 mp alatt hozzá is jutok a képekhez 300 Ft-ért.

mai manó fénykép fotóművészet

Mai Manó | Kallódó értékeink, egy megkerült fénykép. Mint később világossá vált számomra, a szerencsés úton megszerzett fényképek egyikének készítője, Mai Manó, császári és királyi udvari fényképész (1855-1917) fényképészmester, szakíró, a maga korában a gyermekfényképezés egyik legjobb hazai képviselője, 1885-től udvari fényképész. A kor szakmai közéletének vitathatatlan tekintélye. Alapítója és főszerkesztője A Fény című lapnak (1906). Apja dr. Mai Henrik (1809-?) bölcseleti és orvosdoktor főreáliskolai tanár volt Budán. Apja keresete nem volt nagy, anyja meghalt, ezért Mai Manó kimaradt a gimnáziumból, s már 14 évesen inas volt Kalmár Péter Andrássy úti fényképésznél, miközben esténként rajziskolába járt (fényképészmesteré válása után képeinek hátoldalára, kollégáihoz hasonlóan hirdetéseket tervezett, melyekről 1894 után soha nem hiányzott a saját építésű műteremháza, az „Az Andrássy út legközelében”). Később Borsos és Kollernál tanult, majd két évig Grazban Leopold Bude műtermében dolgozott, miközben magánúton leérettségizett. Hazajőve ismét Koller műtermébe került laboránsnak. 1878-ban lett önálló fényképész Budapesten, társult Békei özvegyével és Mai és Társa néven nyitott műtermet. (A Vilmos császár út és Andrássy út sarkán, egy üres telken dolgoztak 1882-ig, amikor ide épült az ún. Saxlehner patika.)

Mai Manó 1885-ben már három-négy segéddel dolgozott. Egyik asszisztense Kozmann Gusztáv, később maga is műtermes fényképész. Korai riportjellegű felvételei is maradtak, az 1889-es véderő javaslat elleni tüntetésről, Kossuth Lajos temetéséről (1894), Kossuth Ferencről (1894). 1903-ban Bartók Bélát is fényképezte. 1885-ben alapító tagja volt a Fényképész Ifjak Önképző és Segély Egyletének. Egyik kezdeményezője a Magyar Fényképészek Országos Szövetségének. (Ez a szövetség jelentette meg A Fény című folyóiratot, melynek szerkesztősége Mai műtermében, a Nagymező utca 20-ban működött.) A fényképészek asztaltársaságának is elnökévé választották (1896). Beutazta Németországot, Olaszországot, Franciaországot, hogy tökéletesítse tudását. Mai Manó gyakorlati tapasztalatai mellett elméleti képzettsége is jelentős volt. Mai Manó 1894-ben többemeletes műtermet épített a Nagymező utca 20-ban, a Fővárosi Orfeummal átellenben, amit halála után az Aradról felköltözött Weisz Hugó vett meg. E műtermével páthuzamosan működtetett még egyet a Váci körút 14. Sz. alatt, az Andrássy úttal szemben (1895) Mai és Társa néven. Itt Szigeti volt a társa.

Mai Manót a Wiener Photographische Gesellschaft szakirodalmi működéséért tüntette ki. Tizenkét kiállításon szerepelt: Székesfehérvárott 1879-ben, Triesztben 1882-ben kapott ezüstérmet; a budapesti Országos Kiállításon 1885-ben gyermekfelvételeivel keltett feltűnést. Mai Manó a Milleniumi Kiállításon királyi elismerést és állami ezüst érmet nyert.Az 1900-as párizsi világkiállításon aranyérmet kapott. Mai Manó cikkei jelentek meg a Magyar Fényképészek Lapjában és A Fényben.

Mai Manó | Kallódó értékeink, egy megkerült fénykép. A ma a Magyar Fotográfusok Házaként működő nyolcszintes épület 1894-ben készült el, Mai Manó fényképészmester megrendelésére. 1931-ben a fényképész fiától megvásárolta Rozsnyai Sándor zeneszerző és felesége Rozsnyai (született Senger) Mici, művésznevén „Miss Arizona”. Ők építették az addig üres udvarba a háromszintes Arizona mulatót. Ez 1944-ig működött, amikor is a tulajdonosokat elhurcolták. A háború után az épület a legkülönfélébb célokat szolgálta, iskola, bemutatóterem volt, majd a Magyar Autóklub budapesti szervezete használta 30 éven át.

A Magyar Fotográfiai Alapítvány 1996-tól kezdve tudta kivásárolni a bérleti jogokat a bent lakó bérlőktől. A félemeleti Mai Manó Galéria 1995-ben, a Magyar Fotográfusok Háza az I. és II. emeleten 1999. március 18-én nyílt meg benne.

Ami fotóstúdiónkat az egész cikk megírására sarkalt, az az a hír, ami régóta terjeng piaci berkekben, hogy meg akarják szüntetni a piacot. Ami miatt ez engem különösen elszomorít, hogy megint úgy készülnek megszüntetni valamit, hogy nem gondoskodnak megfelelő helyettesítésről. Pedig Európa minden nagyvárosában van ilyen bolhapiac.

De azon még sokat fogok gondolkozni a szokásos, magányos hétvégi zarándoklataimon, hogy így milyen értéket fognak a kukába kikötni, a helyett, hogy a gyűjtőkhöz kerültek volna.

Everling Csaba | fotográfus
+36 30/952 69 47

27 május, 2008

Peugeot 404 Limusine

Peugeot 404, Pininfarina Design | Oldtimer autó, veterán autó

Peugeot 404 Limusine. Stúdiónknak az elmúlt héten lehetősége nyílt, hogy egy díjnyertesen restaurált oldtimer autót fotózzon. Kevés igényesen restaurált francia veterán autóval lehet találkozni, de szerencsére vannak kivételek. Ilyen a most terítékre kerülő Peugeot 404-es is.

Peugeot 404 Limusine. 1960. május 9-én szakújságírók sűrű és izgatott tömege árasztotta el a Pré-Catelan parkjait. A zsurnaliszták izgatottságának komoly oka volt: ekkor mutatta be a Peugeot új családi autóját, a 404-es modellt. A kocsi kísértetiesen hasonlított a FIAT 1800-ra, a Lancia Flaminiára, vagy az egy évvel korábban bemutatott Austin 55 Cambridge-ből, MG Magnette-ből, Morris Oxfordból álló angol trióhoz. A hasonlóság nem lehetett a véletlen műve, hiszen mindegyik kocsi – így a 404-es is – a Jean-Pierre Peugeot által nagyra tartott Battista Farina műhelyéből került ki. A kocsi egyébként az Alpokon túli mester és a Doubs megyei gyár második közös alkotása a 403-as után.
A Peugeot 404-essel kezdődött a francia cégnél a 04-es család, amely számozás – a 104-es gyártásának befejezéséig – 1988 márciusáig élt. A 404-es – a Columbo filmekből ismert elődjéhez, a 403 Cabriolet-hoz képest – számos technikai újdonságot vonultatott fel.
A stúdiónk rendelkezésére bocsátott Peugeot 404 Super DeLux gépkocsi, mint azt Pásztor Tamástól megtudtuk eredetileg 1965-ben készült, és eredeti tulajdonosa egy osztrák bankár volt, majd a 80-as években került Magyarországra egy budapesti orvoshoz. A harmadik tulajdonosa, a jelenlegi tulajdonos a Pásztor Classic, akik a jármű felújítását végezték. A gépkocsi egy 1,6 literes benzinmotoros, eredetileg, mint most a felújítás után is metal bronz barna. A felújítás előtt teljesen elhasználódott autó volt, így teljes felújításra volt szükség minden téren: motor, karosszéria, belső tér. Mely restaurálás eredményeképp a gépkocsi a muzeális minősítésen 100%-ot ért el, és az elkészülése óta rendezett egyetlen oldtimer megmérettetés a Lotus Retro Szépségverseny 1 díját kapta.
A 404 dinamikus körvonalai a tiszta esztétikum és a praktikum ideális egységét teremtik meg. Amikor az ember egy Peugeot modellt fényképez, nem csak egy bizonyos designt vagy motorizációt lát, hanem egy világmárka esszenciáját. Ezt a világlátást négy szóban lehet a legjobban összefoglalni: esztétikum, dinamizmus, biztos érték és innováció. Négy érték, mely ebben a modellben tökéletes egységként forr össze. Ez a négy alapérték az autó génjeibe van kódolva, és megtalálható minden Peugeot modellben. A modelljeink innovatív megoldásai kiszolgálták a kor minden igényét és megelőlegezi a jövő formatervezési irányait, technikai megoldásait.
Az autó szépsége azonnal lenyűgözött, csakúgy, mint karakteressége. A dinamikus külső, az eleganciát sugárzó forma, a feszes vonalak. Nagy, nyitott szájára ívelő motorházteteje, lesben álló ragadozóra emlékeztető tekintete, kompakt és laza elrendezésű, elegáns hátsó része: vonalaiban az erő megzabolázottsága fejeződik ki. A nagy ablaküvegek a praktikum mellett a kültér és a fény felé való nyitottságot szimbolizálja.
Az autó minden kis részletében egyszerre dinamikus és elegáns, a praktikumot az esztétikummal ötvözi. Néha néhány részlet többet mond el, mint a hosszas fejtegetések. Az általunk fotózott 404 a legszebb Peugeot hagyományokat ötvözi, külső stílusa méltó keretbe foglalja a korának belső nagyvonalúságát, magas szintű kényelmi felszereltségét és innovatív tartalmát.

Peugeot 404 Limusine. Fotózási elképzelésünk az volt, hogy a gépkocsit fotóstúdiónk is egy olyan környezetben fotózza meg, melyet a Peugeot az elmúlt években használt egy reklámkampányához.

Peugeot 404 Limusine - Pininfarina Design 01

Peugeot 404 Super DeLux: [1] [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] [9] [10] [11] [12]

Everling Csaba | fotográfus
+36 30/952 69 47