28 május, 2008
Mai Manó | Kallódó értékeink, egy megkerült fénykép
Mai Manó | Fotómúzeum, fotóművészet, fotókiállítások, fotó kiállítás
Mai Manó | Kallódó értékeink, egy megkerült fénykép. A Stadionok metrómegállótól a Keleti pu.-ig hétvégenként zsúfolásig megtelik a különleges tárgyak kedvelőivel. Persze most gondolom, mindenkinek a különleges régiségek lebegnek lelki szemei előtt, a valóság azonban kiábrándítóan más. Mint mindenki más azzal a reménnyel járok ki a Verseny utcai bolhapiacra, hogy a mások által kacatnak nevezett holmik között találjak tetszetős, értékes, ötletadó tárgyakat. Néha találhatunk összegyűrődött negatívokat, egy megsárgult fotót, egy megkopott ócska fényképezőgépet is, vagy bármilyen olyan egyéb tárgyat, legalább olyan élvezetet nyújt bárkinek, mint nekem az előbb felsorolt tárgyak.
A Verseny utcán szombaton kora reggeltől már mozdulni sem lehet. A látogatók mind ugyanazt akarják: lecsapni a bolhapiac különleges darabjaira. Miután én is elkezdtem a szokásos hétvégi „zarándoklatomat” a harmadik-negyedik „standnál” észre is vettem egy nagy halom közepén valamit, amiért minden hétvégén kisétálok, erre az egyedi hangulatú helyre.
- Ez nem az Ecseri, aranyoskám! – kiáltja egy idős hölgy, aki szemmel láthatóan potenciális vásárlót vél felfedezni bennem. Szőnyeg, agyonhallgatott bakelitlemezek, megfeketedett pénzérmék. Szenes vasalót is lehet kapni. Az egyik standnál nagyanyáink ékszerei között válogathatunk. De amit én megláttam a kupacban, az három régi fotó. Nem is nézem meg, nehogy nagyon felnyomják az árakat, hanem gyorsan megkérdezem mennyibe kerül. 500 Ft mint kiderül. Ami tényleg nem az Ecseri piac árai, mert ott 1000 Ft alatt nem lehet fotót vásárolni.
De nem feledem a piacok alapszabályát: alkudni kötelező. Így 15 mp alatt hozzá is jutok a képekhez 300 Ft-ért.
Mai Manó | Kallódó értékeink, egy megkerült fénykép. Mint később világossá vált számomra, a szerencsés úton megszerzett fényképek egyikének készítője, Mai Manó, császári és királyi udvari fényképész (1855-1917) fényképészmester, szakíró, a maga korában a gyermekfényképezés egyik legjobb hazai képviselője, 1885-től udvari fényképész. A kor szakmai közéletének vitathatatlan tekintélye. Alapítója és főszerkesztője A Fény című lapnak (1906). Apja dr. Mai Henrik (1809-?) bölcseleti és orvosdoktor főreáliskolai tanár volt Budán. Apja keresete nem volt nagy, anyja meghalt, ezért Mai Manó kimaradt a gimnáziumból, s már 14 évesen inas volt Kalmár Péter Andrássy úti fényképésznél, miközben esténként rajziskolába járt (fényképészmesteré válása után képeinek hátoldalára, kollégáihoz hasonlóan hirdetéseket tervezett, melyekről 1894 után soha nem hiányzott a saját építésű műteremháza, az „Az Andrássy út legközelében”). Később Borsos és Kollernál tanult, majd két évig Grazban Leopold Bude műtermében dolgozott, miközben magánúton leérettségizett. Hazajőve ismét Koller műtermébe került laboránsnak. 1878-ban lett önálló fényképész Budapesten, társult Békei özvegyével és Mai és Társa néven nyitott műtermet. (A Vilmos császár út és Andrássy út sarkán, egy üres telken dolgoztak 1882-ig, amikor ide épült az ún. Saxlehner patika.)
Mai Manó 1885-ben már három-négy segéddel dolgozott. Egyik asszisztense Kozmann Gusztáv, később maga is műtermes fényképész. Korai riportjellegű felvételei is maradtak, az 1889-es véderő javaslat elleni tüntetésről, Kossuth Lajos temetéséről (1894), Kossuth Ferencről (1894). 1903-ban Bartók Bélát is fényképezte. 1885-ben alapító tagja volt a Fényképész Ifjak Önképző és Segély Egyletének. Egyik kezdeményezője a Magyar Fényképészek Országos Szövetségének. (Ez a szövetség jelentette meg A Fény című folyóiratot, melynek szerkesztősége Mai műtermében, a Nagymező utca 20-ban működött.) A fényképészek asztaltársaságának is elnökévé választották (1896). Beutazta Németországot, Olaszországot, Franciaországot, hogy tökéletesítse tudását. Mai Manó gyakorlati tapasztalatai mellett elméleti képzettsége is jelentős volt. Mai Manó 1894-ben többemeletes műtermet épített a Nagymező utca 20-ban, a Fővárosi Orfeummal átellenben, amit halála után az Aradról felköltözött Weisz Hugó vett meg. E műtermével páthuzamosan működtetett még egyet a Váci körút 14. Sz. alatt, az Andrássy úttal szemben (1895) Mai és Társa néven. Itt Szigeti volt a társa.
Mai Manót a Wiener Photographische Gesellschaft szakirodalmi működéséért tüntette ki. Tizenkét kiállításon szerepelt: Székesfehérvárott 1879-ben, Triesztben 1882-ben kapott ezüstérmet; a budapesti Országos Kiállításon 1885-ben gyermekfelvételeivel keltett feltűnést. Mai Manó a Milleniumi Kiállításon királyi elismerést és állami ezüst érmet nyert.Az 1900-as párizsi világkiállításon aranyérmet kapott. Mai Manó cikkei jelentek meg a Magyar Fényképészek Lapjában és A Fényben.
Mai Manó | Kallódó értékeink, egy megkerült fénykép. A ma a Magyar Fotográfusok Házaként működő nyolcszintes épület 1894-ben készült el, Mai Manó fényképészmester megrendelésére. 1931-ben a fényképész fiától megvásárolta Rozsnyai Sándor zeneszerző és felesége Rozsnyai (született Senger) Mici, művésznevén „Miss Arizona”. Ők építették az addig üres udvarba a háromszintes Arizona mulatót. Ez 1944-ig működött, amikor is a tulajdonosokat elhurcolták. A háború után az épület a legkülönfélébb célokat szolgálta, iskola, bemutatóterem volt, majd a Magyar Autóklub budapesti szervezete használta 30 éven át.
A Magyar Fotográfiai Alapítvány 1996-tól kezdve tudta kivásárolni a bérleti jogokat a bent lakó bérlőktől. A félemeleti Mai Manó Galéria 1995-ben, a Magyar Fotográfusok Háza az I. és II. emeleten 1999. március 18-én nyílt meg benne.
Ami fotóstúdiónkat az egész cikk megírására sarkalt, az az a hír, ami régóta terjeng piaci berkekben, hogy meg akarják szüntetni a piacot. Ami miatt ez engem különösen elszomorít, hogy megint úgy készülnek megszüntetni valamit, hogy nem gondoskodnak megfelelő helyettesítésről. Pedig Európa minden nagyvárosában van ilyen bolhapiac.
De azon még sokat fogok gondolkozni a szokásos, magányos hétvégi zarándoklataimon, hogy így milyen értéket fognak a kukába kikötni, a helyett, hogy a gyűjtőkhöz kerültek volna.
Everling Csaba | fotográfus
+36 30/952 69 47
5 comments-
-
-
-
-
Blendemanus
Mai Manó | A Magyar Fotográfusok Házának egykori tulajdonosa
És a fotómúzeum jelenlegi névadója, a hazai portré- és gyermekfényképezés meghatározó alakja volt a XIX. és XX. század fordulóján. A császári és királyi udvari fotográfus szakmai életútját számos – köztük külföldi – elismerés, valamint az általa alapított és vezetett Fény című lap fémjelzi.
Mai Manó, teljes nevén May Emmanuel, 1855-ben született Pesten, mely akkoriban még nem egyesült Budával és Óbudával a későbbi Budapestté. Értelmiségi polgárcsalád sarja. Apja id. Mai Henrik, tanár, bölcseleti- és orvosdoktor volt, aki egy budai főreáliskolában adott órákat, később pedig saját oktatási intézetet alapított.
Az ifjú Mai már kiskamaszként meg kellett szakítania tanulmányait, ugyanis édesanyja idő előtt elhunyt, a család pedig nehéz anyagi helyzetbe került. Tizennégy évesen már inaskodni kezdett, így került először Kalmár Péter Andrássy úti fotóműtermébe, mely 1873-tól mint Kalmár és Mai műterem üzemelt. Később Borsos József és a nagyszebeni festőből lett fényképész, Koller Károly pártfogolta. Közben esti tagozaton iparrajziskolába járt és magánúton sikerült leérettségiznie. Tanulóéveit két, Grazban eltöltött esztendő követte Leopold Bude szárnyai alatt. Budapestre visszatérve újra Kollernél kapott munkát, mint laboráns.
Mindössze 23 éves volt, mikor társtulajdonosként megnyithatta első önálló műtermét, mely a jelenlegi Bajcsy-Zsilinszky és Andrássy utak sarkán állt. Az 1878-ban nyílt fotóstúdió négy évig üzemelt e helyütt. Mai Manó hírneve fokozatosan nőtt. Egy évre rá ezüstérmet szerzett egy székesfehérvári fotókiállításon, 1882-ben pedig Triesztben ismételte meg ugyanezt a sikert. A következő évtized elejére már ismert portré- és gyermekfotósként tartották számon itthon és Bécsben is, ahol szintén tevékenykedett. Külföldön szakíróként is ismertséget szerzett. Német nyelvű szakmai munkáiért később a Bécsi Fotográfiai Társaság elismerésében részesült. 1885-ben gyermekfényképeivel hívta fel magára a közvélemény figyelmét.
Szakmai tudása csiszolását mindig is elsődlegesnek tekintette, így beutazta Európa legjelentősebb vidékeit, ahol jó témát találhatott, vagy új ismereteket szerezhetett. Járt Franciaországban, Olaszországban és a Német Birodalom több városában.
Ekkorra azonban már javában pályája csúcsán járt, hiszen császári és királyi udvari fényképészként tevékenykedett. Műtermében három négy segédet is foglalkoztatott.
Munkáit főleg a felső középosztálybeli polgárok megrendelései adták, így jobbára arcképek, gyermek- és családi fotók készültek nála. Fotót készített például Kossuth Ferencről, majd a századfordulót követően Bartók Béláról is. Külső riportfotókat is készített, melyeken a kor jelentősebb fővárosi eseményeit örökítette meg. Ilyen volt például az 1889-es véderő javaslat elleni tüntetés, vagy az 1894-es Kossuth temetés. Időközben megnősült, majd később megszületett fia, Artúr.
1882-ben vásárolta meg a Nagymező utca 20 szám alatti épületet, melyet saját céljaira teljesen átépíttetett. Emellett üzemelt másik műterme is, Mai és Társa cégérrel.
A hazai fotós társadalom nagy szervezőjeként 1885-ben alapító tagja volt a Fényképész Ifjak Önképző Segély Egyletének. 1896-ban a Fényképészek Asztaltársaságának elnökévé választották. 1906-ban alakult meg a Magyar Fényképészek Országos Szövetsége, melynek szintén ötletgazdái közé tartozott. A Szövetség az ő kezdeményezésére jelentette meg a Fény című szakmai folyóiratot. A lapnak nem csak alapítója, de főszerkesztője is volt. Az újság szerkesztősége a Nagymező utcai Mai műteremben dolgozott. Öt éven át, egészségi állapota rosszabbra fordulásáig vezette. A Fény mellett többször publikált a Magyar Fényképészek Lapjában is.
Elismerései között szerepel az 1886-ban rendezett Milleniumi Kiállítás ezüstérme, ahol zsűritagként is részt vett, és a király elismerésében is részesült. 1893-ban Hildesheimben vett részt zsűritagként, majd 1901-ben hasonló szerepet töltött be I. Országos Művészeti és Tudományos Fotókiállításon. Az 1900-as Párizsi Világkiállításon aranyéremmel jutalmazták.
Az 1910-es években már betegeskedett, míg végül 62 éves korában, 1917-ben érte a halál.
2012. június 3. vasárnap at 14:14
Blendemanus
Mai Manó | Fényképei
A Mai műterem jellemző terméke volt a korszakban népszerű albumin, vagy kabinettkép, melyek többnyire 100 x 137 mm vagy 115 x 160 mm-es, kartonra ragasztott arcképek voltak. Többnyire íróasztalra, vagy polcra helyezhető szobadíszként vásárolták a megrendelők. Népszerű formátum volt a kisebb (6,5 x 10,5 cm-es) úgynevezett vizitkártya, mely lényegében a névjegy elődjének számító fénykép volt, melyet tulajdonosa kényelmesen magánál tarthatott.
2012. június 3. vasárnap at 14:15
Blendemanus
Mai Manó | Műterem
A Nagymező utcában álló, francia hatást sugárzó, neoreneszánsz főhomlokzatú épületet Nay Rezső építész tervezte. A következő évben kapták meg rá az engedélyt, és 1884-re már el is készülhetett. A kívülről 5 szintesnek tűnő építmény valójában nyolc szintet kapott. Homlokzatát, a pécsi Zsolnay gyártól rendelt mázas pirogránit, terrakotta, és zöld-sárga majolika díszíti. A második emelet utcai szárnyában kapott helyet a híres napfény műterem, ahová az előcsarnokból külön lépcsőn juthattak fel az ügyfelek. Fölötte felülvilágítós retusterem épült. Az épületben lakóhelyiségek (a Mai család itt is lakott), üzletek, irodák, és fogadóterem is helyet kapott.
2012. június 3. vasárnap at 14:17
Blendemanus
CCG Collection | Fotógyűjtemény
A fotós érdekeltségei fia, az időközben mérnökké lett Mai Artúr örökölte. A Nagymező utcai műtermet Mai távoli rokona, az Aradról érkezett Weisz Hugó üzemeltette 1931-ig. Később itt üzemelt a nagy hírű Arizona mulató. A háború után Irodalmi Varietének is otthont adott, de raktárként, irodaházként és stúdiószínházként is használták. Az ezredforduló óta ad otthont a Magyar Fotográfusok Házának, melyet a „köznyelv” csak Mai Manó Házként ismer.
2012. június 3. vasárnap at 14:18
Blendemanus
Fotósuli, fotóiskola | Fotó oktatás, fotós képzések | Digitális és filmes fotótanfolyam | Profi oktatókkal
Szakmai tapasztalatainkat szabad-iskolánkban oktatjuk. Iskolánk különlegessége, hogy elkészült munkáink tapasztalatait első kézből tudjuk hallgatóinknak átadni.
Nálunk ne számíts az iskolában megszokott száraz előadásokra! Stúdiónkban kipróbálhatod, megfoghatod az eszközöket, nálunk nem csak az oktató kattint, te is aktívan részt veszel az órákon! Az órák elméleti és gyakorlati részből épülnek fel. Az elméleti órákat a stúdiónk otthonos környezetében, a gyakorlati órákat szintén itt, illetve változatos kültéri helyszíneken tartjuk. Bátran szólj bele, kérdezz vissza, ha valamit nem értesz, türelmesen és baráti hangvételben magyarázzuk el a felmerült kérdést újra meg újra.
A werk és a világítástechnikai megoldások minden fotós számára nélkülözhetetlen alapelemei a munkavállalásnak és a feladatok igényes megoldásának. Csak ezután következhet az analóg és digitális utómunka. Iskolánkban az archaikus fototechnikák és fényképezőgépek is részei a tananyagnak.
Tanfolyamunkon a vizuális látásmód fejlesztésén, és a gépválasztáson át egészen a digitális technikával készült képek utólagos számítógépes korrekciójáig mindent megtanulhat.
2012. szeptember 11. kedd at 14:47