Sör | Egy korsót lesszíves

5 comments

1. 

   Blendemanus

   Sörözés | Gasztronómia

   Kevés olyan csoda létezik, melyben a természet ellentétes elemei ily harmonikus egységet alkotva egyesülnek, mint a sörben. E nemes nedűben testet öltve a tűz és a víz egymásnak feszülő több órás küzdelme végén, a nap éltető melege érlelte árpa és komló a pince hűvösében lel árnyas menedéket.

   A természet és az ember e lenyűgöző műalkotása sokszínűsége és sokrétű felhasználhatósága révén értékes része étkezési kultúránknak. Az ellentétek dinamizmusa a sör ízében él tovább: a maláta édes zamatát ellensúlyozó komló keserűje, a sör frissítő hűvösének ellenpólusaként megjelenő kellemesen csípős recencia a kulináris élvezetek kimeríthetetlen tárházát kínálja.

   A társas együttlétek, a baráti beszélgetések, családi események vagy sportközvetítések kedvelt frissítő itala a konyhában is változatos felhasználási lehetőséget biztosít. Kedvenc éttermünk kínálatában ma már bizonyára megtalálható egy-két finom sörrel készül étel, de a háziasszonyok konyhai trükkjei között is sok praktikus felhasználási módra bukkanhatunk.

   A poharunkban gyöngyöző ital ünnepi alkalmakra vagy csöndesebb hétköznapokra egyaránt az ízek és karakterek széles skáláját kínálja, valódi gasztronómiai élménnyé varázsolva ezzel a különböző étkezéseket.

   2012. május 30. szerda at 18:18

2. 

   Blendemanus

   Sörözés | A sör rövid története

   A sör és a sörgyártás folyamata több ezer éves múltra tekint vissza. A babilóniai király Hamurabi egyik kőoszlopba vésett törvényéből tudjuk, hogy a sört folyékony kenyérnek nevezték, a kovászt anyasörnek, a kenyeret szilárd sörnek.

   Csak feltételezhetjük, hogyan találták fel a sör „elődjét”. Valószínű, egy kenyérdarab nedves lett és elkezdett a napon erjedni. Ez a megerjedt kása az alkoholtartalma miatt érzékszervi bódulatot okozott. A folyamat az évezredek alatt sokat fejlődött, finomodott a technológia, de vitathatatlan, hogy a sör és a kenyér közeli rokonságban vannak egymással.

   Egyiptomban is nagy becsben tartották a sört, hiszen az isteneiknek is kenyérrel és sörrel áldoztak. Az ókori Mezopotámiában is kenyérből készült a sör, de az egyiptomiak tésztából készítették a sörüket. Sok esetben a pékség egyben a sörkészítés műhelye is volt.

   Európában is hamar meghonosodott a sörkészítés folyamata, különösen a borkészítésre nem alkalmas területe-ken. A gallok továbbfejlesztették a sörfőzést, árpából állították elő a bódító italukat. Először a kolosto-rokban a szerzetesek főztek nagyobb, piaci mennyiségeket, később ezekből a tapasztalatokból fejlődtek ki a 14. században a sörfőző céhek. Európában kedvelt volt még a méhsör, amelyet mézből erjesztettek és a germán törzsek kedvelt itala volt. Ma tudjuk, hogy a méhsört a cukor közvetlen erjedése miatt inkább a bor kategóriába kell sorolni.

   Hazánk területén elő őslakók is ismerték a sörfőzést, ők az egyik elmélet szerint valószínűleg a germán törzsektől tettek szert erre a tudományra. Mások kutatása szerint viszont – ázsiai rokonunktól, a csuvas népcsoporttól ered a sörfőzés ismerete. A hun törzsek tagjai leginkább a méhsört fogyasztották, csak később tértek át az árpára, mint sör alapanyagra.

   A sörcefre ízesítésére eleinte különböző fűszereket használtak, később a komló lett a kizárólagos aromásító.
   Nagy utat tett meg a sörkészítés, hiszen kezdetben a sörben úszkáló gabona magvakat “kerülgetni” kellett, és a sör koronája, a hab is csak a komlózás és a technológia fejlődésének köszönhető.

   Nagy áttörést jelentett a XIX. században Pasteur felfedezése a mikrobákról, amelyek az italgyártásban is alapvetően fontosak lettek.

   A műszaki haladással egyidejűleg a sör népszerűsége rohamosan nőtt, és ezzel együtt a fogyasztott mennyiség is. Míg a II. világháború előtt hazánkban 3 liter/fő sört fogyasztottak, addig napjainkban ez a mennyiség 70 liter fejenként.

   2012. július 19. csütörtök at 06:48

3. 

   Blendemanus

   Sörözés | Egy pikolót lesszíves

   A sör, eme közkedvelt ital egyesek szerint a bornál is régebben keletkezett, szinte egyidős az emberi civilizációval. A régészek a legrégebbi sörnyomra egy hétezer éves szudáni edény alján akadtak rá, az ókori egyiptomiak is főzték már az időszámításunk előtti ötödik évezredben, és a nagy babilóniai uralkodó, Hammurapi törvényoszlopán szintén megtalálhatjuk a sörkészítésre vonatkozó szabályokat. Az ókori gabona(árpa)levekből azonban még hiányzott a komló, ami a mai sörök színéért, ízéért és illatáért felelős – ezzel a növénnyel állítólag a középkori kolostorok szerzetesei egészítették ki az addigi recepteket.

   Ők azért fogyasztották az erjesztett nedűt, mert a böjtök időszakai alatt nem volt tilos inniuk, és a sör tápanyagban gazdagnak bizonyult. Nem véletlen, hogy sok sörmárka viseli szerzetesrendek nevét, mint például a Paulaner, és valószínűleg az sem véletlen, hogy az első, 1152-es magyar írásos “söremlék” a Pannonhalmi Főapátság levéltárában található. A folyékony kenyér mai értelemben vett, klasszikus összetételét pediglen az 1516-os bajor tisztasági törvény határozta meg, amely kimondja, hogy az igazi ser az árpa vagy búza felhasználásával készített malátából, komlóból, élesztőből és nagy mennyiségű vízből áll. (Némileg ezért is szokás Németországot és az akkori Németalföldet a mai sör egyik őshazájának tekinteni, bár az a történelmi adat szintén beszédes, hogy az 1888-as év Münchenében zavargások törtek ki, amikor egy icipicit emelkedett a kesernyés ital ára.) A tisztasági törvényben felsorolt hozzávalók mostanság már természetesen kiegészíthetőek egyéb anyagokkal is.

   2012. július 19. csütörtök at 06:59

4. 

   Blendemanus

   Sörözés | Alapfokú sörológia

   Elemzett innivalónk sokféleképpen kategorizálható, de az egyik legelterjedtebb osztályozás az erjesztés módja szerint történik.

   1. Spontán erjesztésű sörök. Ebben az esetben az adott tájék vadonélő, a levegőben található élesztőtörzsei végzik az erjesztést. Ezek a sörök harmadrésznyi búzát is tartalmaznak, és tölgyfahordóban érlelik őket, ha kell, akkor több évig is – manapság már csak Belgiumban találkozhatunk velük.

   2. Felső erjesztésű sörök. Az ital erjesztése során az élesztő a sörlé tetején lebeg, ez a kategória erről kapta a nevét. A brit ale a legismertebb felső erjesztésű sörfajta, világos és sötét színű alkategóriái egyaránt akadnak.

   3. Alsó erjesztésű sörök. Ez a módszer a 19. században jelent meg, és ma már az így készítettek alkotják a legnagyobb, a Föld bolygó sörtermelésének 90%-át adó csoportot. Az élesztő az alacsony hőfokú erjesztés közben lesüllyed a sörlé aljára, de emellett az is lényeges eleme az alsó erjesztésű fajtának, hogy a főzéséhez csakis a komló olyan nőivarú virágát használják fel, amely még nincs megtermékenyítve. Ezeket hívják lager söröknek, általában aranysárga színűek, és a maláta nagyrészt árpából készül. Híres fajtája a Csehországból származó pilseni, de a magyar gyártású sörök között is ez a leggyakoribb típus.

   A söruniverzum felosztható volna még szín alapján is, hiszen világossárgától vörösön és barnán át a majdnem szénfeketéig terjed az italok palettája. Nos, a sör színe alapvetően a maláta színétől függ – minél sötétebb az ital, annál sötétebb az a maláta is, amiből készült. A vörös sört például úgy hozzák létre, hogy erjesztés előtt a malátát egy kis ideig pörkölik – a feketét pedig úgy, hogy sokáig teszik ugyanezt.

   2012. július 19. csütörtök at 07:00

5. 

   Blendemanus

   Fotósuli, fotóiskola | Fotó oktatás, fotós képzések | Digitális és filmes fotótanfolyam | Profi oktatókkal

   Fotótanfolyamunk gyakorlati képzésének keretein belül mutatjuk be a leginkább érdeklődésre számot tevő tárgy és reklámfotós témákat.

   Megmutatjuk, hogyan lehet egyszerűbb tárgyakat is mesterien bemutatni. Fotózunk régiségeket és egyéb kallódó értékeinket – mindenkivel érdeklődése szerint. Közösen építjük fel világítjuk be az adott témát.

   Fotósuli – Gép és ész és kész!

   2012. július 19. csütörtök at 07:25