3 április, 2013
FORTE plakát | Egy letünt kor emlékei
FORTE plakát | Fekete-fehér fotópapír, fotófilm | Fotóművészet, fotókiállítások
FORTE. A fekete-fehér filmjeiről híres Fortét a KODAK alapította, és fénykorában évente több millió négyzetméter filmet és papírt gyártott.
FORTE. A gyárnak otthont adó, nagyjából húszhektáros telken egy igazi világcég működött egykor: a Kodak vásárolta meg a területet az 1910-es években, hogy megépítse a Közép- és Kelet-Európát fekete-fehér fotópapírral ellátó gyárát. Az üzem végül 1922-ben kezdte meg a termelést az akkor londoni székhelyű cég alosztályaként, és már a kezdetektől hétféle fotópapírt gyártott.
FORTE. A gyár a második világháborúban komoly pusztításokat élt át: a németek kirabolták, a szövetségesek bombázták. A Kodaktól 1947-ben a Magyar Általános Hitelbank vásárolta meg a gyárat. Az akkor már Forténak hívott céget két év múlva államosították, de a banknál nemigen aggódhattak a rossz befektetés miatt, valószínűleg inkább saját, ugyanekkorra tehető államosításukkal voltak elfoglalva. A Forte név változatlan maradt, igaz, részvénytársaság helyett 1949-től a kilencvenes évek elejéig Forte Fotókémiai Ipar, az újbóli részvénytársasággá alakulás után, 1992-től Forte Fotokémia Rt., majd végül 2005 nyara óta Forteinvest Tőkebefektetési Kft. a neve.
FORTE. A cégnév mindig maradt, ám az elmúlt évtizedekben jócskán voltak változások a cégnél. A szocialista időkben a Forténál számos komoly fejlesztés valósult meg, így a váci cég és az NDK-beli ORWO volt a szocialista tömb két FF-gyára, a németek fotófilmeket, a magyarok fotópapírokat készítettek.
FORTE. Piaci verseny nem volt, a két cég kényelmesen megélt a KGST-piacról. „Vittük nekik a filmet, ha kellett, ha nem” – mondja a vállalat egyik volt dolgozója, bár egyébként kellett is, hiszen a „tömb” országainak igazolványképeihez szükséges fotópapírok itt készültek. Akkor, amikor a hetvenes-nyolcvanas években a csúcson volt a Forte, 1500 dolgozó évente 10 millió négyzetméternyi papírt és 3,1 millió négyzetméternyi filmet gyártott a váci üzemben. A konjunktúra idején ráadásul jutott a fejlesztésekre, beruházásokra is.A fejlesztések részeként a hatvanas években egy tízemeletes emulzióöntő épülettel bővült a komplexum, ebben vitték fel a fényérzékeny anyagot a celluloidra, illetve a papírra. Ma ez is az egyike a kísértetépületeknek: az egyébként is hátborzongató, szinte ablaktalan monstrumot már bezárták, hatalmas lakatok, behegesztett ajtók és ablakok teszik lehetetlenné a bejutást.
Everling Csaba | fotográfus
+36 30/952 69 47